Évfordulók, események

I. Szulejmán 26 éves volt, amikor török szultán lett belőle. Édesapjának, I. Szelimnek köszönhetően – aki másik négy fiát, Szulejmán vetélytársait megölette – elődeinél sokkal könnyebben kerülhetett a trónra.

Elődeihez hasonlóan folytatta az Oszmán Birodalom terjesztését, 3 fő fronton: északnyugatra a Habsburgok (és így Magyarország), a Földközi-tenger vidéke és Perzsia felé. Szulejmán halálakor az uralma alá tartozó terület nagysága szinte elérte az egykori Római Birodalomét. A Magyar Királyságban elfoglalta többek között Nándorfehérvárt, Budát, Szigetvárt, és győzött a mohácsi csatában.

Uralkodása alatt az Oszmán Birodalom hatalmának zenitjén állt. „Nagy Szulejmán szultán 46 esztendeig tartó uralkodása nemcsak az állam területének nagyarányú kibővítése, hanem a belpolitikai innovációk miatt is jelentősnek nevezhető. E téren kétségkívül a legfontosabb az a nagymérvű törvényhozási tevékenység volt, ezért Szulejmán a török történetírásban a Kánuni, „Törvényhozó” melléknevet kapta.” Sokan őt tekintik a legnagyobb oszmán uralkodónak, és a birodalom hanyatlását az ő halálától kezdve számítják.

A 70. életévén túl is csatákba vonuló szultán 1566-ban, Szigetvár elfoglalásakor, pontosabban a vár eleste előtt három nappal elhunyt. Utódja II. Szelim lett, aki hozzá hasonlóan került a trónra: két bátyja, aki trónkövetelő lehetett volna, már halott volt: az elsőszülött Musztafát maga Szulejmán – a szultán hitvese, Hurrem intrikáinak köszönhetően – végeztette ki.

(forrás: Matuz József: Az Oszmon Birodalom története. Akadémiai K., 1990, 93-105.o.)

Johann Schreire: A mohácsi csata (1555)

Dr. Kincses Ferenc: Mohácsi csata (2001)

A mohácsi csata ábrázolása XVI. századi török miniatúrákon