Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1868. szeptember 6-án halt meg Szendrey Júlia

"akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem." (Petőfi Sándor)
"Szerette Julia Petőfit? - kérdezték utóbb. Vagy talán csak hiúságból ment hozzá, a költő híréért, a nyilvános nagy életért, - találgatták az örök gyanakodók. Együgyü kérdés. Persze, hogy szerette. Ezt nem kell bizonyítani naplójának vallomásával, leveleinek áradozásával, megmondják mindjárt a szerelmi viszony tényei s a házasság körülményei. Merő hiúságból fiatal lány nem teszi ki magát olyan családi viharoknak, nem megy bele a költő melletti bizonytalan sorsba, melyet apjának aggodalmai még bizonytalanabbnak tüntettek ki.
 
Az, hogy Petőfi költő volt, hírneves, érdekes ember, lényének természetes tartozéka volt, nem ráakasztott cifraság, a szerelem előidézésében és szításában ennek is meg lehetett a maga része, sőt oroszlánrésze. Petőfi nem volt úgynevezett csinos fiú, elegáns sem volt, szalónias finom modorú még kevésbé Szegény is volt. Juliának bizonyára voltak csinosabb, elegánsabb, finomabb modorú és jobbmódú gavallérjai. De Petőfi költő volt, hírneves volt, ez kompenzálta a romantikus és irodalmi hajlamú leány előtt az átlag-gavallérok egyéb kellemes tulajdonságait. Petőfiről nem tudjuk, hogy mint embernek valami különös sikerei lettek volna a nőknél, de viszont semmi ok sincs azt képzelni, hogy fiatal tüze, lobogó férfiassága, vakmerő hirtelensége ne tudott volna egy szép és érdekes életről ábrándozó falusi leányra azzal az érzéki vonzással hatni, amelyből a szerelem fakad.
 

Ez a kérdés különben is csak Petőfi halála után vetődött fel, olyanok vetették fel, akik a priori tagadó feleleteket kívántak adni rá. Ekkor kezdődött és virágzott ki az a pletyka, amely azóta rávetette torzító árnyékát Julia alakjára. Mikes Lajos, aki pár év előtt felfedezte, most lelkiismeretes gonddal kiadta Szendrey Julia véletlenül kezébe jutott hátramaradt iratait, feljegyzéseit, leveleit, Dernői Kocsis László, aki e kiadvány elébe megírta szépirodalmi formában Julia életét Petőfi halálától fogva, nagy nyomatékkal igyekeznek ezeket a pletykákat utólag megcáfolni, revideálni Julia emlékét. Munkájuk, melynek eredménye a Szendrey Julia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása című igen díszesen kiállított, képekkel és facsimilékkel dokumentált terjedelmes könyv (Budapest, Génius-kiadás), teljes egészében sikerült. Julia fel van mentve az ítélet alól, melyet a szabadságharc utáni években, majd halála után kimondtak rá. Ez az ítélet különben is el volt évülve, csak ki kellett mondani elévülését. A rehabilitálók nemes buzgalommal végezték munkájukat, posthumus szeretetből és kegyeletből idealizálják Julia alakját, de akármi realisztikus felfogás is épp úgy rátenné sírjára a felmentés koszorúját.

Julia a Petőfi-legenda áldozata volt. A költő emlékét a kortársak szemében felnagyította a csatatéren elhúnyt hős alakja s megkezdődött az az idealizálás, amely tárgyát az emberek fölé, túlzott méretekre igyekszik emelni. Ezzel egyidejűleg az összeomlott szabadságharc romjain megkezdődött a bűnbak-keresés. A politikában még habozott a közvélemény, Kossuthban keresse-e a bűnbakot, vagy Görgeiben. Petőfi bűnbakját hamar megtalálták Julia személyében."

Kapcsolódó linkek