Évfordulók, események

„Lautrecet a hivatalos művészet intézményrendszere sem érdekelte, nem izgatta túlságosan a párizsi Szalon elutasítása, nem vágyott díjakra, kitüntetésekre. Azt viszont már diákkorában fontosnak tartotta, hogy alkotásai nyilvános kiállításokon szerepeljenek, amivel mindenekelőtt a családjának akart bizonyítani.

A korszak többi újító művészéhez hasonlóan alternatív bemutatkozási lehetőségeket keresett, ezek közé tartoztak a zenés kávéházak és a mulatók termei, a folyóiratok szerkesztőségei, illetve a Függetlenek Szalonja (Salon des Indépendants), amelyen 1889 és 1897 között rendszeresen kiállított.

Madame Poupoule

Tánc a Muoulin Rouge-ban

A mosónő

Fiatal barátaival egyetértésben azt vallotta, hogy a művészetet minél több emberhez el kell juttatni, ezért örömmel vette, ha művi megjelentek a nyomtatott sajtóban. Számos újság közölte rajzait illusztráció formájában, de festményeit is reprodukálták. A hírnév felé az igazi áttörést azonban a felkapott mulató, a Moulin Rouge számára tervezett plakátja hozta meg 1891-ben.”

(forrás: Gonda Zsuzsa: Toulouse-Lautrec világa. Szépművészeti Múzeum, 2014)

„Az embernek el kell tudnia viselni önmagát” - vallotta Henri de Toulouse-Lautrec, védekezésképpen a testi fogyatékosságai kiváltotta szánakozó tekintetekkel szemben. A festő nem szerette a magányt, még éjszakai kiruccanásaihoz is igényelte a kíséretet. Mindig arra törekedett, hogy a társaság középpontja legyen, ami sziporkázó intellektusa, kitűnő humorérzéke révén let9bbszer sikerült is. Mindenkit gyorsan levett a lábáról, barátai az összes szeszélyét elnézték. „Minél többet látja az ember, annál magasabbnak látszik. A végén már egy középméretű embernél is magasabbnak hinnénk.”