Évfordulók, események

„Saljapin minden sztárallűrje ellenére nagy énekes volt. Egy alkalommal elfogadta a Sevillai borbély Don Basilio szerepét, és egy kollégája megkérdezte:

– Miért alacsonyodsz le ennyire, és vállalsz el egy ilyen apró szerepet?

– Kis szerep? Kedves barátom, egy nagy művész számára nincs kis szerep – és kis művész számára sincs nagy szerep.”

(forrás: Muzsikus-anekdoták. Rózsavölgyi, 2009, 416.o.)

Az orosz származású operaénekes (basszista) karrierje egy templomi kórusban kezdődött, és igen gyorsan vált nemzetközileg ismertté. Erőteljes hangja, magávalragadó előadásmódja épp oly híres volt, mint egész megjelenése, kisugárzása. 1895-ben debütált Charles Gounod: Faust című operájában, ahol Mefisztót alakította. Fellépett Moszkvában, Szentpéterváron, Londonban, Párizsban, New Yorkban, Ausztráliában is. Elénekelte az opera világának szinte minden nagy basszus-szerepét. Volt II. Fülöp Verdi: Don Carlosában; Don Basilio Rossini: A sevillai borbély és Leporello Mozart: Don Giovanni című darabjában... Szerepelt az 1933-as Don Quixote-filmben, és élete során számos hangfelvételt készítettek hangjáról.

Mefisztó szerepében

II. Fülöp szerepében

Don Basilio szerepében

Rettenetes Iván szerepében

Borisz Godunov szerepében

1925-ben fellépett a pesti Városi Színházban (ma Erkel Színház) is: „A hölgyek úgy kiöltöztek a Saljapin hangversenyre, mint valami udvari bálra, mert hallották, hogy Saljapin valóságos király, akinek udvara a fél világ. Saljapin király igazi udvartartása azonban olyanféle, mint az a falusi gyülekezet, mely vasárnaponként oda sereglik a legjobb torkú énekes legény köré. Nagyon jól el tudjuk képzelni azt a rajongó lelkes szeretetet, mellyel Saljapint a közelmúltban az orosz proletáriátus elhalmozta. Így kezdhet el énekelni az alkoholtól lassan-lassan megmámorosodó orosz paraszt. hangját felemeli, mozdulatai túlzottak, pátosza kicsapongó, hangsúlya brutálisan nagyító. "ne szavalj már no!" kiáltanánk rá, de egyszerre csak torkunkon akad a szó: ebben a hangban valami megrázóan mély őstermészet örök fájdalma zokog, egy ember élet keres felszabadulást, szaval, szaval, mert többet érez magában, mint amennyit a szavak természetes hangsúlya hordozhat, túlcsorduló szíve még az abc-ből is könnyeket sajtolna és mély kacajokat fakasztana.”

forrás: Tóth Aladár: Feodor Saljapin (Nyugat, 1925)