Évfordulók, események

„Nyolc-kilenc éves koromban […] olvastam úgy, hogy képzeletben megteremtettem magamnak a figurákat. Igazán sajnálom a mai gyerekeket, akik nem olvasnak. Van-e csodálatosabb annál, mint amikor az ember alakokat formál a képzeletéből, vagy továbbsző egy megkezdett történetet? Én például sohasem voltam elégedett a regényekkel, mindig átalakítottam magamban a végüket.
És kilenc-tíz éves koromban már egészen tudatosan írtam. Persze ha valami hivatalos dolgot, vagy mondjuk, köszönőlevelet kellett fogalmaznom, beleizzadtam, nem tudtam megcsinálni. De amikor a magam fantáziája szárnyalhatott! Karinthynak van erről egy remek krokija. Egy fiatalember, aki író akar lenni, kikerül a frontra. Körülötte tombol a háború, szörnyűségek történnek, és a mi fiatalemberünk egyre csak töpreng, ugyan miről is írjon. Aztán a lövészárokban egyszerre csak a fejére csap: megvan! Egon és Amanda szeretik egymást…
Elvált bennem a hétköznapok valósága a képzelet valóságától. És amikor írtam, valami bódító mámort éreztem.”

Író, költő, színész, forgatókönyvíró. 9 évesen már novellákat, verseket írt. Hatalmas életművet hagyott hátra, írt több tudományos-fantasztikus regényt, ezoterikus könyvet, filozófiai munkákat, szépirodalmat, gyerekirodalmat. A kommunizmus éveiben kezdte el Pöttyös Panni sorozatát, ami azután rövid időn belül nagy sikert aratott, ma is újabb és újabb kiadásai követik egymást.

(Forrás: Navigátor - Kortárs gyerekirodalmi lexikon)

Az elromlott szerkezet

Panni valamelyik reggel úgy ébredt fel, hogy mindenre azt kellett mondania:

– Nem! – és ettől az első nemtől kezdve mindenre csak azt hajtogatta:

– Nem és nem!

– Akarsz lemenni a kertbe?

– Nem! – mondta Panni.

– Akarsz idefent játszani?

– Nem!

– Eredj, és rakd össze a játékaidat!

– Nem!

És ez így ment egész nap. Ha evett, ha leült, ha felállt, ha lefektették, egyre csak azt ismételgette: Nem! Nem! Nem! Mikor már egy hete így ment a dolog, nagymama gondolt egyet, s egyik estefelé elvitte Pannit az öreg Kovács bácsihoz, aki éjjeliőr egy fatelepen, és mindent meg tud javítani.

– Köszönj kedvesen Kovács bácsinak – figyelmeztette útközben Pannit nagymamája.

– Nem! – szaladt ki Panni száján gépiesen.

– Kovács bácsi, kérem, elhoztam Pannit, mert valami elromlott benne. Maga a lemezjátszónk kis motorját is megjavította a múltkor, mikor mindig ugyanazt ismételgette. Szeretném, ha Panniban is megjavítaná a kis motort, amelyik mindenre azt mondja, hogy nem.

– Hát csak hagyja itt, nagymama. Majd megjavítom.

– Itt maradsz, Panni? – kérdezte nagymama.

– Nem!

– Tessék csak várni, majd én kérdezem – mondta Kovács bácsi. – Hazamégy nagymamával, Panni?

– Nem!

– Akkor jó.

(Részlet a Pöttyös Panniból)