Évfordulók, események

Az én lakhelyem (részlet) Távol a nagyvilág fényes lármájától, Félrevonva annak csábitó gőzétől, A hízelkedőknek menten csapatjától, Nyugodtan sok veszély ragadó tőrétől: Itt élek csendesen és megelégedve: Nagyravágyás mellem soha nem dagasztja, Nem ér sem nap, sem éj békételenkedve S panaszokra számat semmi sem fakasztja.

Dukai Takács Juditnak az „Erdélyi Múzeum”-ban jelenik meg nyomtatásban először verse, amelyet természetesen több is követ, publikál az Aspasiaban, az Aurorában, a Hasznos Mulatságokban, a Hebeben és a Heliconban is, “A kesergő özvegy” című munkája pedig önállóan jelenik meg 1815-ben Pesten.

Festetics György gróf 1817-ben birtokán a hazai irodalmi élet fellendítésére megrendezi az első helikoni ünnepet, és Keszthelyre hívja az ország ismert birtokos urait, tudósokat, írókat, művészeket. A meghívottak között van az ifjú írónő is, aki még három ilyen ünnepségen vesz részt, és száz forint tiszteletdíjban is részesül. Az élénk társadalmi életnek 1818-ban vége szakadt, Judit huszonharmadik születésnapján férjehez ment Geöndeötz Ferenchez és annak felsőpatyi birtokára költöztek. Juditnak elő kellett vennie a fiatal lánykorában tanultakat – a háztartásvezetést, a ház körüli munkát, négy gyermekének megszületésével pedig új feladatai is lettek.

Geöndeötz Ferenc 1830-ban meghalt, Judit két év múlva újra férjhez ment. Patthy István ügyvéddel kötött házasságából két gyermeke született, egy fiú és egy kislány, aki azonban csak néhány napot élt. A kislány halála után nemsokára Dukai Takács Judit  is meghalt. Dukán temették el, ahol síremléke ma is megtalálható.