Tomasz Małkowski: Kamill, aki a kezével lát

„Milyen lehet vaknak lenni? Csukd be a szemed, vagy még jobb, ha bekötöd egy sállal! Most menj be a fürdőszobába, és moss kezet! Csak bele ne ess a mosógépbe! Nem vagy te piszkos zokni. Menj csak, megvárlak!”

Kamill, azaz Milka öt éves, és éppen olyan mint a többi óvodás. Szeret focizni, biciklizni, szembekötősdizni, labdázni, múzeumba járni, villamosozni, karácsonyfát díszíteni...csak éppen ő nem a szemével lát, hanem a kezével. Hiszen vaknak született.

De ez nem akadályozza meg abban, hogy levigye a szemetet (csak esetleg rossz lakásba megy vissza…), vagy hogy segítsen megteríteni (maximum véletlenül kutyakaját rak ki mindenkinek) vagy hogy letörölje vacsora után az asztalt (kivétel, ha kezdődik a tévében a Franklin). Sőt még állatkertbe is jár és tévézni is nagyon szeret.

A nagytestvére, Sári sokszor megtréfálja, de azért mindig vigyáz rá és megvédi, ha szükség van rá. Például, ha a villamoson kalamajkába keveredik, vagy ha igazságtalanság éri egy étteremben.

Persze Milkával is történnek kis balesetek, hiszen nem egyszerű úgy biciklizni, vagy síelni, ha nem lát az ember...de a szülei mindenben támogatják és segítik őt, így Kamill csak nagyon ritkán érzi úgy, hogy más mint a többiek.

Kíváncsi vagy, hogy lehet ez? Olvasd el ezt a vicces, néhol megindító könyvet, és megtudod!

„A srácok felmásztak a csúszdára. Amikor lecsúsztak és futottak vissza a létrához, Kamill éppen felfele mászott.

– Te, ez nem ért a szóból – morogta a szeplős srác. – Mondd meg neki, hogy húzzon innen!

– Húzzál innen! – kiáltott rá a szőke. – Feltartod a forgalmat!

Kamill félúton megállt.

– Nem tudok gyorsabban mászni – magyarázta Kamill. – Nem látok semmit.

– Tényleg semmit? – kérdezte a szeplős srác. – A tavat se?

Kamill megrázta a fejét.

– Focizni sem tudsz?

– Hogy tudnék? Nem látom a labdát.

– Oké, öcsi – mondta a szőke srác. – Ne parázz, megvárunk!”

(Az ajánlást Pokornyi Orsolya készítette.)