Évfordulók, események

Karl Japserst a 20. századi egzisztencializmus egyik fő képviselőjének tartják. Ő volt az, aki sokak számára minden más német gondolkodónál érthetőbbé tette a filozófiát.

„... tudhatjuk-e legalább azt, hogy mik vagyunk körülbelül?

Az ember lényegét sokféleképpen meghatározták már: mondták gondolkodó és beszélő lénynek (zoon logon echon); olyannak aki lakóhelyét és közösségét polisz – azaz fallal körülvett város – formájában építette föl (zoon politicon); nevezték szerszámkészítő (homo faber) és szerszámaival munkát végző lénynek (homo laborans); sőt olyannak is, aki ittléte körülményeiről közös gazdaság révén gondoskodik (homo oeconomicus).

Valamennyi meghatározások tartalmaz valami lényeges és jellemző vonást, a döntő momentum azonban mindegyikből hiányzik: az embert nem lehet olyan entitásként felfogni, aki mindahányszor léte itt leírt alaptípusaiban jelenik csak meg. Az emberi lény természete az, hogy változik – főként közösségi kapcsolatainak mobilitása következtében.

Az állatokkal ellentétben sohasem az adott generáció fejlettségi fokán teremti újra önmagát, hanem arra törekszik, hogy mindenkori státusát meghaladja. Mindig újabb és újabb feltételek közé születik, s születése ily módon nemcsak előre kijelölt pályákhoz köti, hanem szinte minden esetben más minőségű kezdetet is biztosít számára. Az ember – Nietzsche szavaival – „a helyéhez nem kötött állat” imigyen. Az állat ugyanis nem képes változtatni sem körülményein, sem helyzetén. Az ember éppen ellenkezőleg. Előfordul persze, hogy zsákutcába keveredik...

Kicsoda hát az ember, aki önmagát néphez, fajhoz, nemhez, korszakhoz, kultúrkörhöz, társadalmi és gazdasági helyzethez való kötöttségében ismeri fel, és aki mégis képes mindezektől eloldani magát, mintegy felülemelkedvén a történelem adta kereteken?

(forrás: Karl Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai. Farkas Lőrinc Imre Kvk., 2000. 60-61.o.)