Évfordulók, események

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt volt, akinek neve a nagyotmondással és a lódítással forrt össze. Münchhausen alsó-szászországi nemesi családból származott, tizennyolc évesen Moszkvába került a braunschweigi fejedelem kíséretében. A törökök és a svédek elleni háborúkban kapitányi rangig emelkedett, de 1750-ben kegyvesztett urával együtt neki is távoznia kellett. Előbb Rigában telepedett le, majd hazatért hannoveri birtokára. A katonatiszt egy-egy vadászat után esténként valószínűtlen történetekkel szórakoztatta társaságát. Nagy elbeszélői tehetséggel adta elő a távoli vidékeken vele történt (avagy nem történt) kalandokat, így egy idő után több vándormotívumot is az ő nevéhez kapcsoltak.

A neki tulajdonított 17 kaland 1781-ben név nélkül jelent meg először, majd 1785-ben – természetesen az öregúr tudta nélkül – Londonban adta ki egy lopás miatt elcsapott, majd Angliába szökött volt könyvtáros, Rudolf Raspe. Ezt fordította vissza németre és dolgozta át három év múlva Gottfried August Bürger, további 13 történettel toldva meg a gyűjteményt. A Münchhausen báró csodálatos utazásai és kalandjai címmel megjelent könyvben szerepelnek a legendás Münchhausen-mesék, például az, amelyben a mocsárba esett báró parókája copfjánál fogva húzza ki magát az ingoványból. Szegény bárót élete végéig bosszantotta kétes hírneve, nem vágyott a “lódítós báró” melléknévre sem, amely a sírig elkísérte.

forrás: Münchhausen báró 290 éves

Érdekesség:

Richard Asher brit pszichológus 1951-ben publikált egy cikket, amely három pszichológiai zavarban szenvedő kóresetét mutatta be. Ezek a betegek, akárcsak Münchhausen báró, kitalált betegségeikkel jártak orvostól orvosig, érzékletesen ecsetelve tüneteiket, amelyeknek okát a vizsgálatok nem tudták kimutatni. A Münchhausen-szindrómában szenvedők olykor rengeteget utaznak, gyakran váltanak orvost, kórházat, és vállalják az időnként komoly fájdalommal járó vizsgálatokat is. Ennek ritkább formája az ún. „helyettesítő” Münchhausen-szindróma, ahol a beteg a szeretteinek (gyakran a szülő a gyermekének) okoz sérüléseket, hogy ezzel felkeltsék az orvosok figyelmét és a körülöttük lévők szimpátiáját.