Évfordulók, események

„…amikor a gép az előírt 600 méteres magasságot elérte, a három versenyző közvetlen egymásután mintegy fél másodpercnyi időn belül elhagyta a gépet, majd az előírt öt másodperces zuhanás után a földtől mintegy háromszáz méternyire kinyitották az ernyőt és a földön megjelölt célkereszt irányába kormányozták magukat. A jelenlévők örömujjongása mellett Bálint Sándor a célkereszt középpontjától 120, Aradi András 820, Fődi Károly pedig 415 centiméternyire ért földet, s így a sztálinvárosi ejtőernyős hármas 451 centiméteres átlaggal új világrekordot állított fel, megdöntve a szovjet csapat eddigi, 515 centiméteres átlagát.”

Fődi Károly, Aradi András és Bálint Sándor
a felszállás előtt 1959. július 23-án 18 óra 45 perckor nagy jelentőségű sportesemény zajlott a sztálinvárosi repülőtéren. Bálint Sándor műszerész, Fődi Károly marós és Aradi András oktató, az MHS Dunai Vasmű Repülőklub ejtőernyős szakosztályának tagjai azzal a céllal szálltak fel egy A. N. 2-es típusú sportrepülőgépen, hogy felállítsák a 600 méteres késleltetett nyitású kombinált ejtőernyős célba ugrás magyar rekordját. Az első kísérletük nem sikerült, majd egy óra múlva újra felszálltak. Az ugrás teljesen versenyszerűen zajlott le, szabályosságát egy úgynevezett barográf műszerekkel mindent ugró rögzítette és ugyanezzel a műszerrel volt felszerelve a repülőgép is. Magyar rekord ebből a sportágból még nem volt. A kihirdetett végeredményt a jelenlévők kitörő lelkesedéssel fogadták. Bálint Sándort és Fődi Károlyt – a sztálinvárosi sport történetében először – a Népköztársaság Kiváló Sportolója címmel tüntették ki.

forrás: Sztálinvárosi Hírlap, 1959.07.28., 3.o.

Több mint 20 év távlatából, 1982-ben Bálint Sándor így emlékezik vissza:

„A jelen lehetőségeihez mérve, amikor tíz ugrásból kilenc nulla lehet, az általunk elért világcsúcs nem tűnik nagy eredménynek. Jómagam tíz-tizenegy év alatt 156 ugrást hajtottam végre, ma ezt egy év alatt teljesítik … Hármonk közül ketten – a Fődi Karcsival - voltunk dunaújvárosiak. Aradi András az MHSZ Országos Központjában dolgozott. Jó szervezőkészséggel megáldott, újító típusú, olyan „nyüzsgő ember” volt. Neki kellett rábeszélni bennünket... Aradi ismerte a rekordlistát, de tudta azt is, hogy mire vagyunk képesek … Az időtájban mindig voltak feladatok, valamilyen cél, mint az időre ugrás, a forgásmentes ugrás, arccal a föld felé zuhanni, T-alakzat, szaltó és hasonlók... Ma ez az alap. Az ugrások számának hajszolása helyett minőségi szemlélet kezdett kibontakozni... kampány volt, például föliratkozni világranglistára. Ez nekünk akkor, igaz második kísérletre, de sikerült.”

forrás: Üst, 1982.04.27., 7.o.