Évfordulók, események

1974 tavaszán – alig több mint egy kilométerre Csi Si Huang-ti (Csin Első Császára) sírjának külső falától – helybeliek az azévi aszály miatt kútfúrásba kezdtek, és az ásás közben cserépdarabokra bukkantak. „Hamarosan munkások százai hordták el talicskákkal a földet, hogy agyagból formált harcosok ezreit tárják fel. Gyalogos katonák fejei tűntek elő a vörös földből, mintha elevenen temették volna el őket. Négy különálló földalatti termet fedeztek föl.”

„1974. március 29-én egyikük – Yang Zhefa azt állítja, hogy ő volt, de a többiek ezt vitatják – kiásta az első nagyobb cserépdarabot. Akkor persze egyiküket sem érdekelte. Víz kellett nekik, nem holmi cserépdarab. Folytatták az ásást, kisebb darabokat hajigáltak a felszínre, mígnem egyikük felkiáltott: - Találtam egy korsót, jó nagy!
A fivérek mind odasereglettek, és lenéztek a gödörbe, ahol mintha valóban egy agyagkorsó teteje látszott volna ki a földből. Ez legalább jó lesz valamire! Ha az edény sértetlen, haza lehet vinni, s télire megtölteni datolyával meg gránátalmával.
Ettől jobb kedvük lett. Ketten vagy hárman odalent folytatták a munkát, a többiek a földdel teli kosarat húzták föl. Ám amikor a lentiek lassan megtisztították a cserepet, Yang Zhefa csalódottan sóhajtott föl. Nem korsó volt az, hanem egy agyagszobor része. Teljesen használhatatlan, akárcsak a többi agyag limlom – arról nem is beszélve, hogy rosszat jelent, mert a föld alól jön, amely ugyebár a halottak birodalma. Beemelte a holmit a kosárba, és fölszólt: - Húzzátok fel, és dobjátok ki! Semmit sem ér.
Ám ahogy újra ásni kezdett, föld pergett ki a torzó által hagyott üreg oldalából, és Zhefa olyat látott, amitől tátva maradt a szája.
- Egy földisten! - kiáltott föl.”

(forrás: Man, J.: A terrakotta hadsereg. General Press, 2007, 13-14.o.)

Az egyikben mintegy 6000, hadrendben felsorakozott figura állt. A cseréphadsereg szinte minden harcosát újra össze kellett illeszteni, mert korábban rászakadt a mennyezet; és korábban ki is foszthatták, mert nem voltak a katonáknál fegyverek. 1976-ban találták meg a 2. számú lelőhelyet, az elsőtől északkeletre. Az L alakú teremben több mint 1400 lovaskatona és harci szekerek is vannak. Egy évvel később megtalálták a még kisebb, harmadik lelőhelyet is, majd találtak egy negyedik termet is, ami azonban üres (úgy gondolják, hogy már nem volt idejük befejezni, talán a császár váratlan halála miatt).

Az alakok nem öntőformákból kerültek ki, mindet külön készítették el. A törzs belseje üreges, a fejeket, karokat és lábakat később illesztették a törzshöz. A szemeket, szájat orrot, ruházat részeit később alakították ki a még puha agyagban; a fület, szakállat, hajat később illesztették hozzá, majd az egészet kiégették – mégis minden harcos egyedi, mindnek más és más az arca. „Az egész hadsereg olyannak tetszik, mintha elevenen eltemetettek portréja lenne. […] Vibrál bennük az energia, tele vannak erővel és lelkesedéssel, megtestesítik az erőteljes Csin hadsereg szellemét, élethű képet adnak a hadseregről. (…) a figurák az egyesített erőt és fenyegető mozgást érzékeltetnek (…). Az mindenképpen nyilvánvaló, hogy a figurák a valóságon alapulnak.” Azt talán kevesen tudják, hogy az alakok eredetileg színesek voltak, a festék azonban nagyrészt lekopott róluk.

A Csin Si Huang-ti i.e. 209-210-ben eltemetett hatalmas sírjában, földalatti városában a 2007-es becslések szerint több mint 8 ezer katona, 130 szekér, 520 ló és 150 lovaskatona található – egy részük még ma is eltemetve. A lelőhelyek fölé óriási csarnokot építették, és látogathatóvá tették Csin Első Császárának évszázadokon keresztül rejtett és elfeledett óriási terrakotta hadseregét. 1987-ban került fel az UNESCO Világörökségi listájára.

„A roppant méretek, a grandiózus elképzelések és a kínai föld alatti hadsereg puszta létszáma tanúskodik annak a császárnak birodalmi látomásairól és hatalmáról, aki kijelentette: „egymillió páncélos vitézt, ezer harci szereket és tízezer lovat” kell vezetnie, hogy „meghódítsa és elnyelje az egész világot”.

(forrás: Blunden, C.: A kínai világ atlasza. Helikon, 1995, 84-87.o.)