Kertész Erzsi: Göröngyös Úti Iskola 1. - Helló, felség!

„Amúgy meg... egy király nem nagyon ad a csúfolódásra. Nem lenne méltó hozzá.”

 

A tanév közepén új diák érkezik az osztályba, nem is akárki! Királyi felségként, bölcsen, szerényen lép be az osztályba, és ül le egy szabad helyre, Saci mellé.

Emelt fővel, méltósággal viseli pappírkoronáját és piros palástját. Emellett kiegyensúlyozott, mosolygós, nem zökkenti ki semmiféle csúfolódás a nyugalmából. Társai nem értik viselkedését: amikor megkérdezik tőle, hogy miért viseli azt a koronát, azt válaszolja, hogy „Te nem hordod a tiédet?”.

Csuda Gábor, a nyolc éves kisfiú azt sugallja az olvasónak, hogy mindannyian uralkodók lehetünk: a saját birodalmunk uralkodója. Olvasás közben arra is rájöhetünk, hogy mennyi minden csalódást elkerülhetünk, ha úgy gondolkodunk, mint egy bölcs király, aki nem hallja meg rossz indulatú piszkálódást, és barátságos tud maradni.

Metzing Eszter vidám illusztrációi méltóképpen illeszkednek Kertész Erzsi történetéhez. Ha tetszett, olvassátok el a Göröngyös Úti Iskola többi részét is! >>>

 

„– De ő itt nem igazi király! Ha tényleg király lenne, nem pappírból lenne a koronája, meg ócska műselyemből a rozzant palástja. Nem gondolod?!

– Király vagyok – mondta szelíden Csuda Gábor. Úgy nézett az új osztálytársaira, mintha kicsit sajnálná őket. A szemüveg vastag lencséje mögött a szeme nagyobbnak tűnt az átlagosnál. Magas, sovány fiú volt, hosszú kezével és lábával épp, hogy be tudta gyömöszölni magát a szűk padba. Mégis, amikor, azt mondta, király vagyok, volt a hangjában valami, amitől egyszerűen muszáj volt figyelni rá.”

(az ajánlást készítette: Törökné Antal Mária)

Kapcsolódó linkek: