Casey Lyall: Howard Wallace Nyomozóiroda 1. – A nagy csekklopás

„A szívesség a magánnyomozók legértékesebb valutája.”

 

Howard Wallace egy 12 éves kiskamasz, akinek nincsenek barátai. Azaz egy barátja van, Nagy Kék, az ősrégi biciklije. Mégis sokan fordulnak hozzá segítségért. Mert Howard Wallace magánnyomozó. Bármit kinyomoz. Megtalálja az elveszett macskát, kinyomozza, ki lopta el a trombitát, vagy hogy ki a szerelmes üzeneteket küldözgető, rejtélyes hódoló… Szekrényekben bujkál, lányvécék szellőzőrácsán kukucskál ki, és kérdez, kérdez, kérdez…. Még „irodája” is van az iskolaudvar egy eldugott sarkában, asztallal (kiselejtezett fatákolmány), asztallábbal (uborkásbödön) és székkel (szintén bödön).

„- Klassz az irodád – mondta. – Érdekes a stílusa. Te hogy jellemeznéd? Városi laza? Vödrös elegáns?”

Minden olajozottan működik egészen addig, amíg az új lány, Ivy Mason rá nem erőszakolja magát Howard-ra, és el nem éri, hogy nyomozójelölt lehessen az irányítása alatt… Végül mégis éppen kapóra jön a segítsége, hiszen egy komoly ügyet kell felgöngyölíteniük: a diáktanács kincstárnokától ellopott csekkek ügyét. A nyomok szerteágazóak, és még egy tanár neve is felbukkan a gyanúsítottak között…

Hatalmi harcok, régi sérelmek, árulás… De meddig mehet el egy magánnyomozó? Betörhet egy tanár irodájába? („Szigorúan véve nem törtünk be. Nem volt zárva az ajtó.”) Megszegheti az igazgatónak és a szüleinek tett ígéretét?

Egyedi hangvételű, vérbeli ifjúsági detektívregény, egy kis humorral fűszerezve, 9-12 éveseknek!

Abszolút nyomozás, abszolút suli, abszolút barátság!

 

„- Mi ez a szerelés? Ez a céges egyenruha? Vagy mi? (…)
- Ja, ez? Minden magánnyomozó ballonkabátot hord.
- Haver, ez egy barna köntös. (…)
- A magánnyomozás első szabálya, Ivy: abból gazdálkodj, amid van!”