Vita Piroska: Panni-mesék

„Az idő telik... néha csigalassúsággal, máskor szinte repül."

"Az ovis évek is így teltek el. Szempillantás, és Panni életébe is eljött az a nap, amikor nagy szívfájdalommal ugyan, de búcsút kellett inteni az óvodának, a kedves Réka óvó néninek, és mindennek, ami már ismerős volt, barátságos és biztonságos. Panni kíváncsi is volt az iskolára, de ahogy közeledett az iskolakezdés ideje, egyre jobban szorongott.”

A különálló kis történetekből megismerhetjük Pannit, az óvodás korú, majd első osztályos kislányt.

Az első fejezetekben a kislány óvodás éveibe nyerünk betekintést. Panni imád óvodába járni, szereti Réka óvónénit, ott vannak a barátai. De az évek telnek, Panni megnő és elérkezik az iskolakezdés pillanata. Ez nagy változás a kislány életében, izgalommal, de ugyanakkor szorongva várja, hogy átlépje az iskola küszöbét.

Aranyos kis történetek követik egymást, amelyekből kiderül, hogy nem is olyan rossz dolog iskolába járni...
 

„-Ez már több a soknál! - csattant fel Panni. Felugrott, a hegyevesztett ceruzát a sarokba vágta, és kirohant a szobából, egyenesen az anyukájához.

-Nem írok több házi feladatot! Nem akarok tanulni többet! Nem is megyek iskolába!- hadarta egy szuszra.

Anyukája meglepetten kapta fel a fejét, de nem csodálkozott túlságosan, mert az imént kiszűrődő hangokból kitalálta, hogy mi történt.

-Nocsak! És mit szeretnél inkább?- kérdezte, és már mosolygott, mert eszébe jutott egy hasonló történet az ő gyerekkorából.

- Felnőtt szeretnék lenni! Olyan mint te meg apa! Mert nektek nincs házi feladatotok, nem kell semmit elvégezni, nem kell iskolába járni, olyan jó nektek!”

(az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó)