Peter Carnavas: Az elefánt

„Nagypapa kiradírozza az életemből a szürkeséget, és a helyét színekkel tölti meg.”

Olívia korán elveszítette édesanyját, ami nagy űrt hagyott maga után, és nemcsak az ő szívében, hanem apában is csak a keserűség maradt.

A főszereplő kislány nagyon fogékony mások vidámságára, szomorúságára, érzékenyen reagál a körülötte lévő világra. Édesapja végtelen szomorúságát is egy nagy szürke elefántnak képzeli el.

Szerencsére a nagypapa is velük él, aki sok vidámságot csen Olívia életébe, és mindig igyekszik felvidítani. Akkor alakul igazán jól a nap, amikor a papa a lila hátizsákkal megy a kis unokája elé, hogy az iskola után elcsalja egy izgalmas sétára. Ilyenkor sok érdekes emléket idéznek fel Olívia édesanyjáról, ami mindig örömmel tölti el a kislányt.

Eközben pedig legjobb barátjának, Artúrnak a segítségével igyekszik apukája mellől elűzni a nagy szürke elefántot. Ha szeretnétek megtudni, sikerül-e, olvassátok el a könyvet és mindenre fény derül!

„Lemászott a trambulinról, felcsatolta a sisakját, és felmászott a fára.

Megint a legmagasabb ágakat vette célba, a gondolkodóhelyét.

Lepillantott az udvarra, a világra, és az anyukájára gondolt. Nagypapa mindig azt mondta, hogy anya odafentről figyel rájuk, s azon tűnődött, vajon mit láthat.

A trambulin karikáját.

A négyzetes, zöld udvart.

A szőrös pamacsot, Frédit, ahogy elnyúlt a fa tövében.

Fentről minden szépnek és színesnek tűnt, míg odalentről szürkének és rendetlennek, ha lemásztál a fáról, és beléptél a házba, amit egy elefánttal kellett megosztanod.

Olívia remélte, hogy az anyukája csak magasból lát mindent. Csak a színes dolgokat.”

(az ajánlást készítette: Törökné Antal Mária)