Szabó T. Anna Kyoko: Senki madara

"...ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka."

Akit megérint a szerelem, az megláthatja saját magát a másikban, megtanulhat odaadóan a társára figyelni, és erőt meríthet belőle egész életére. Sokszor mondják a nagyon jó dolgokra: olyan, mint az első szerelem, felejthetetlen. Ezt örökíti meg Szabó T. Anna története is, melynek alapjául egy keleti mese szolgál: egy lánnyá változó darumadárról, a hűségről és a háláról szól.

A Senki madarának két főszereplője más-más világból származik.

Tátos, a juhászfiú, hamar elveszítette édesanyját, és a pusztán nevelődött. Magányosan, az emberektől távol élt a juhokkal, és egyetlen barátjával, az Uccu nevű kutyával. Mindig csodálta a közelében megpihenő darvakat. Egyik alkalommal különlegesen szép daru hívta fel magára a figyelmét: olyan volt, mintha csak a fiúnak táncolt volna, és közben mereven a szemébe nézett. Ő volt Tori, aki a vándormadarakkal a távoli Keletről érkezett, és egy hideg őszi napon magas, félszeg, karcsú lány alakjában jelent meg a pusztán átfagyva, éhesen, szakadt ruhában. Tátos befogadta őt, és ettől kezdve egymásra vigyáztak, fokozatosan fedve fel titkaikat. De vajon örökre együtt maradhattak?

Meghatóan szép kisregény finom lelkű kamaszoknak és felnőtteknek.

„Fűszeres, fényes, zsibongó tavasz lett a pusztán. A meleg esőtől egyszerre minden kizöldült, és nemhiába égette sárga lámpácskáit a gólyahír: égtágító szárnycsapásokkal hamarosan megjöttek a vándormadarak. Nagy ragyogással felvirradt Szent György napja.”

„Sem élők, sem holtak nem jártak a nyomában, még a saját árnyéka sem. Magában volt megint, mint gyerekkorában a városi utcán: ment és a földet bámulta. Akkor jobban szeretett egyedül lenni, de most már valakié volt: fázott nélküle .”

(az ajánlást készítette: Törökné Antal Mária)