Vadadi Adrienn: Alma utca 22.

„A mi házunk négyemeletes, és annyi, de annyi gyerek lakik benne! Ráadásul mind a barátom.”

Misi nagycsoportos, és egy négyemeletes ház negyedik emeletén lakik. Szereti is elképzelni, hogy ő ott legfelül a hab a tortán. Szerelmes Kamillába, az elsős nagylányba, jó barátja kis Marosi és nagy Marosi, akik természetesen testvérek, és Piros is, a négyéves cuki leányka.

Nagyon szeretnek együtt játszani vadászosat, ugróiskolát, de a focit sem utasítják vissza. Együtt nyomozzák ki Csúnya néni igazi nevét, Elek bácsi kutyájának, Lajosnak a titkos életét, és együtt mentik meg a kakast is, akit Nani, Misi nagyija meg akar főzni levesnek. Ha kell, segítenek virágágyást ásni, meghallgatják a postás bácsi bánatát, és természetesen majd kiugranak a bőrükből, ha Elek bácsi meghívja őket egy kör fagyira...

Mindeközben elkészül Marosiék tandemje, lesz egy majdnem szelíd utcamacskájuk is, de hogy tudnak-e valamit kezdeni a mindig morgolódó, kiabáló Csúnya nénivel, az derüljön ki a mesekönyvből...

„A konyhaszekrényből, a szemetesvödör mögül előkerestem azt a hosszú kötelet, amit a múltkor a barkácsboltban apával megvettem. Az egyik végére jó erősen, ahogy a nagy Marositól tanultam, tengerészcsomóval rákötöttem a kosarat, aztán óvatosan kihajoltam az ablakon, és elkezdtem ereszteni lefelé az uzsonnát. Kis Marosi és nagy Marosi ujjongva ugráltak az ablak alatt. Onnan kiabálták, hogy kicsit jobbra, ha a kosár a harmadikon véletlenül beleakadt Kamilláék cserepes virágjába, vagy kicsit balra, ha a másodikon az ő antennájukba akadt. És amikor az uzsonna célba ért, nagy Marosi igazságosan, vagyis testvériesen szétosztotta a szalámis kenyereket. Egyet kis Marosinak adott, kettőt megtartott magának. De a legfinomabbat felküldte nekem. Aztán felhúztam, és a szalámis kenyérrel a kezünkben meg a szánkban integettünk egymásnak.”
 

(az ajánlást készítette: Pokornyi Orsolya)