Molnár Krisztina Rita: Mákszem és Gubó eltűn(őd)ik

"Nem tudta volna megmondani, hogy honnan érezte meg, Gubó már nem caplat mögötte a sor végén, de mindig megérezte, ha ikertestvérével történt valami.”
 

„Mákszem megtorpant, és hátrapenderült. Rakoncátlan barna haja a homlokába hullt. A hirtelen mozdulatot könnyű, piros szoknyája libbenése követte. A kislány fényes gombszeme fürgén körbekémlelt. Aztán futásnak eredt a kanyargó úton. Nem tudta volna megmondani, hogy honnan érezte meg, Gubó már nem caplat mögötte a sor végén, de mindig megérezte, ha ikertestvérével történt valami.”

Hát így kezdődött! És ők elvesztek!

Nem akartak, de mindig volt valami érdekes, ami elterelte a figyelmüket, ami megállásra késztette őket: kéken-zölden ragyogó apró gyík, léleklyuk, egy cukros bácsi, aki szatócs, találós kérdés megfejtéséért kapott pogácsa…

Egyre jobban lemaradtak az osztálytól és Zsuzsa nénitől. Persze valaki mindig útbaigazította őket, de valahogy mégsem sikerült a jó irányba folytatni az utat. Végül két kutya és egy „jótündér” segítségével visszataláltak a csoportjukhoz.

Így fedezik fel ketten a Szentendrei Skanzent, mi pedig megismerjük közben a vízimalmot, a boszorkánykonyhát, Mitmitkét, Békát a kis, zöld vonatot és a skanzen többi csodáját.

Ezt a nagyon kedves, 8-12 éves gyerekeknek szóló könyvet Schall Eszter rajzai díszítik.