Olvasd el te is!

A Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, azaz a HABÓ nem közönséges csontkrámcsáló óriás. Ahhoz túlságosan is kedves és gyámbor.   A könyvben két két teljesen különböző életkörülmények között élő és méreteiben is eltérő lény, Szofi, a kislány és Habó, az óriás hihetetlen és kedves barátsága rajzolódik ki. Hogy miért is Habó? Mert ő egy Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, nem közönséges, mert uborkát eszik, és túlságosan kedves és félénk ahhoz, hogy felfaljon egy „emberbabot” avagy egy kedves „gyerkedliket”, mint amilyen Szofi. A kislánynak nagy szerencséje volt, hogy nem egy haramia, gonosz óriás karmaiba került, mert az nem sokat teketóriázott volna, hogy mit egyen reggelire, rögtön befalta volna Szofit!   Barátságuk alatt Szofi sok mindent megtudott az óriások életéről, szokásairól. Közös...

„... amit egy másik ember lát, ha ránk néz, azt a tükör nem tudja megmutatni. Ugyanúgy, ahogy az eget folyton felhők takarják, úgy takarja el a tükörképünk az igazi arcunkat.”   Ez a könyv egy kis csoda. Azt kérdezed, miért? Szívesen elmondom. Gondolkoztál már azon, mi lenne, ha egy denevérkölyök nem akarna aludni, inkább felfedezné nappali világosságban is a környéket? Vagy azon, hogy megmentenél a ragadozó halak elől egy pici, sebesült halat, akit az úszómedencében ápolgatnál, amíg új erőre nem kap? Esetleg, hogy mi történik a rövid életű, szivárványos buborékokkal, amiket szélnek eresztettél, és vidáman szállnak tova? Vagy hogy milyen jól jönne egy titkos barát (akár a vízisiklók királya...:), akire a legnagyobb bajban is biztosan számíthatsz? Vagy aki minden problémádra tud valami bölcs tanácsot adni... Na, eszedbe...

„A történetmondás, azt hiszem, olyan, mintha fonalat sodornánk – néha szem elől veszítjük a kezdetét.”   „Azt mondják, amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, olyan, mintha a testünk egy darabját veszítenénk el. Egyik szemünket vagy lábunkat. Valójában még sokkal rosszabb – különösen, ha a saját hibánkból történik.” A főszereplő, Rosa köré fonódik a lebilincselő, varázslatos történet, amely alapja egy babona. Miszerint, aki észak fele fordulva jön a világra, az messzi tájakra kívánkozik nagy korában, és hajtja a kíváncsiság, szeretné az egész földet bebarangolni, mindent felfedezni. Ettől retteg Rose édesanya, hiszen be sem merte vallani, hogy lánya, Rose északi születésű. Úgy gondolta, ha eltitkolja, és maga mellett tartja gyermekét, akkor nem fog messzire kerülni a családi fészektől. A titok egészen addig nem...

„Tíz éves vagyok, és semmitől sem félek. Mert végre megértettem, amit anya a fejfájásról mondott. És pontosan így van a halállal is. Ha itt van, akkor itt van. Ha pedig nincs itt, akkor örüljön az ember.” Hallottátok már ezeket a mondásokat? „Minden rosszban van valami jó…” „Minden rosszat valami jó követ” Rosszul indul a 10 éves, holland Samuelnek és családjának az egy hetes nyaralása! Éppen fociznak apukájával, amikor a bátyja beleesik egy gödörbe és eltöri a lábát. Samuel mégis ennek köszönheti, hogy megismerkedik Tess-szel, a 11 éves szőke hajú, barna szemű, parancsolgatós, mégis ellenállhatatlan kislánnyal, akivel rögtön keringőzni tanul egy parkolóban! Rengeteg kalandot élnek át egy hét alatt, melyek hol vidámak, hol meghatóak, vagy éppen nagyon izgalmasak. Olyan problémákat oldanak meg, melyekkel a felnőttek...

„Évekkel később Bartók komponált egy táncjátékot, amiben a fából faragott királyfi játszotta a főszerepet. Végre mindenki láthatta, milyen csodálatosan tud balettozni!”   Garajszki Margit legújabb könyvében Bartók Béla gyermekkorával ismerkedhetünk meg, amelyben a fából faragott királyfi meséli el neves zeneszerzőnk életét. A Mtrka Simon által készített illusztrációk szépsége még nagyobb kedvet csinál a gyermekeknek a mű elolvasásához. Bartók világszerte ismert zeneszerző és zongoraművész. Egyszer régen azonban ő is volt gyerek. Sőt iskolába is járt. Bartók Bélának volt egy barátja, a fából faragott királyfi. Ám az is lehet, hogy a barátságukat csak a fából faragott királyfi találta ki...   „Amikor a fából faragott királyfi táncolt, recsegett – ropogott minden szálkája, de ez a legkevésbé sem...